Quebeci káromkodások amazóniai esőerdeje

Quebec egyedülálló káromkodásainak széles skálája miatt sokan „a szitokszavak amazóniai esőerdejének” nevezik a nyelvezetét. Ezen vallási eredetű kifejezések kiejtéséért azonban a múltban akár börtönbüntetés is járhatott.

A québeci francia nyelvben a „sacres” néven ismert profanitások katolikus kifejezésekből származnak, mint például az oltáriszentség vagy a kehely. Az ártatlannak tűnő „tabarnak” vagy „câlisse” indulatosan kimondva az angol káromkodások súlyával bírnak.

Helyi folkloristák mintegy kétezer ilyen kifejezést jegyeztek fel, ami egyedülálló szókinccsé teszi a québeci profanitásokat. A sacres a québeci identitás és kultúra elengedhetetlen része lett, melyet szuvenírboltok és múzeumi kiállítások is hangsúlyoznak.

Új-Franciaországban a káromkodás törvényellenes volt, súlyos bírságokkal és akár börtönbüntetéssel is sújtva az elkövetőket. Joubert professzor szerint a vallási konfliktusokból eredő kifejezések az egyház hatalmának aláásására szolgáltak a betelepülők körében.

Az 1830-as évek lázadásai után megerősödő katolikus egyház ellenállásra sarkallta a franciául beszélő lakosságot, gyarapítva a sacres repertoárját. Az 1960-as évek csendes forradalma során a kifejezések világi jelentést nyertek, a québeci identitás és a nyelvi ellenállás szimbólumaivá váltak.